Nyár éjszaka
2007 szeptember 21. | Szerző: Aranyhal |
Nyár éjszaka. Iszonyatosan meleg van, én mégsem érzem. Az ablakom tárva-nyitva, hűvös szellő cirógat, az édes illat bekúszik az orromba és az egész testemet bebarangolja.
Leteszem a könyvemet, és kibámulok a sötétségbe. A háttérben csak a kis olvasó lámpa ég, de ez is bőven elég ahhoz, hogy az egész környék jól láthasson. Elképzelem, milyen arcot vágnának kedves szomszédaim, ha így, egy szál fehérneműben és egy kombinében látnának, amint a semmibe révedek.
Semmibe?!! A fenéket! Ez az éjszaka maga az élet. Szinte látom, ahogy a frissen érettségizett diákok épp a szabadságukat ünneplik a tábortűz körül. Ahogy szerelmesek szöknek egymás ablakához a jótékony sötétség leple alatt.
Mintha az én ajtómon is kopognának. Az ismerős arc megnyugtat. Leül az ágyam szélére és rámmosolyog. Mosolya melenget, simogat, akár a lágy szellő. Egy ismerős és hatalmas erő felé húz, és én nem ellenkezem. Az ölébe bújok, ő pedig egy könyvért nyúl. Nem is figyelek arra, mit olvas. Csak hallgatom a hangját, nézem a finom vonásokat, a meleg szemeket…
Éjfél tájt ébredek, a könyvem a földön hever. Felülök, de az idegennek semmi nyoma.
Az ablak még mindig nyitva van.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Gyönyörű. Nem túlzott, nem gyér, pont jó. Tetszik benne az a pici pikánsság, a szerelmes összebújás, és a meghittség. És a vége. Az ébredés…