Kezdet

2006 december 8. | Szerző: Aranyhal |

 Egyszer csak írni kezdtem. Már nem tudnám megmondani, mikor és hogyan kezdődött, de azt pontosan tudom, miért. Egyszercsak betelt bennem valami, ahol az érzéseimet ,,tároltam”, és valahogy muszáj volt megszabadulnom tőlük. Ott volt a ceruza, a papír, én meg írni kezdtem. Jöttek a szavak, mondatok, gondolatok és hirtelen szöveggé értek. Mesévé. Rólam. És már nem éreztem azt a feszítő, lüktető szorítást, amit az elfolytott érzések keltettek.

Nekem az írás az igazi szabadság. Mikor nem vesznek körbe a valóság szürke és rideg falai. Mikor nem köt a realitás béklyója. És akkor magam vagyok. Én és a mese. Mese egy szebb világról. Arról a világról, ahol élni szeretnék. Egyesek azt mondják, nem szabad illúziókban élni. Igazuk van. De kérdem én, mi az élet, ha nem a világ legmesteribben megalkotott illúziója?